Az osztalékelőleg lehetőséget ad arra, hogy a társaság tagjai már az éves beszámoló elfogadása előtt részesüljenek a vállalkozás eredményéből. A kifizetés azonban még nem jelent végleges osztalékot, ezért a társaság és a magánszemély adókötelezettségeit a későbbi események is befolyásolják.
A következő éves beszámoló alapján három alapvető helyzet alakulhat ki. Az előleg teljes egészében vagy részben osztalékká válhat, visszafizetési kötelezettség keletkezhet, illetve a társaság dönthet a visszakövetelt összeg elengedéséről is.
Ezek az esetek személyi jövedelemadózási szempontból jelentősen eltérnek egymástól. Különösen fontos a kamatkedvezményből származó jövedelem szabályainak vizsgálata, ha az előleg végül nem válik osztalékká.
A taggyűlés csak meghatározott feltételekkel dönthet a kifizetésről
A Polgári Törvénykönyv alapján a társaság két egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban határozhat osztalékelőleg fizetéséről.
A döntéshez közbenső mérleget kell készíteni. Ennek alapján igazolhatónak kell lennie, hogy a vállalkozás rendelkezik a kifizetéshez szükséges vagyoni fedezettel.
Az osztalékelőleg akkor fizethető ki, ha:
- a közbenső mérleg alapján rendelkezésre áll az osztalékfizetés fedezete;
- a kifizetés összege nem haladja meg az adózott eredménnyel növelt szabad eredménytartalékot;
- a társaság helyesbített saját tőkéje a kifizetés után sem csökken a törzstőke összege alá.
A feltételeket együttesen kell teljesíteni. Önmagában tehát az, hogy a vállalkozás bankszámláján elegendő pénz található, nem alapozza meg az osztalékelőleg kifizetését.
A rendelkezésre álló pénzeszköz és a számviteli értelemben vett kifizethető eredmény két külön fogalom. Egy likvid társaságnál is előfordulhat, hogy a saját tőke vagy az eredménytartalék helyzete miatt nincs lehetőség osztalékelőleg fizetésére.
Az ügyvezetés készíti elő a tulajdonosi döntést
Az osztalékelőleg kifizetésére az ügyvezető tesz javaslatot. A végleges határozatot azonban a társaság legfőbb szerve, korlátolt felelősségű társaságnál jellemzően a taggyűlés hozza meg.
Amennyiben a társaságnál felügyelőbizottság működik, az ügyvezetői javaslat végrehajtásához a felügyelőbizottság jóváhagyása is szükséges.
A döntés előtt ezért nemcsak a közbenső mérleg elkészítéséről kell gondoskodni, hanem az ügyvezetői előterjesztést, a szükséges jóváhagyást és a taggyűlési határozatot is megfelelően dokumentálni kell.
A hiányos társasági dokumentáció később különösen kellemetlen lehet egy adóellenőrzés, tulajdonosi vita vagy a társaság fizetőképességének romlása esetén.
Az éves beszámoló dönti el az előleg végleges sorsát
Az osztalékelőleg kifizetésekor még nem lehet biztosan tudni, hogy az összeg teljes egészében osztalékká válik-e.
A következő éves beszámoló elfogadásakor kell megállapítani, hogy a társaság tényleges eredménye és vagyoni helyzete alapján mekkora osztalék fizethető.
Ha az elfogadott beszámoló elegendő fedezetet mutat, a korábban kifizetett előleg osztalékként számolható el.
Amennyiben az osztalékfizetés feltételei részben vagy egyáltalán nem teljesülnek, a tagok kötelesek visszafizetni az osztalékká nem váló összeget.
Előfordulhat tehát, hogy a teljes előleg osztalékká válik, de az is, hogy annak csak egy része számolható el osztalékként. A fennmaradó részt ebben az esetben vissza kell követelni a tagtól.
Az osztalékelőleg kifizetésekor adókötelezettség keletkezik
A személyi jövedelemadóról szóló törvény az osztalékelőleget az osztalékból származó jövedelemhez kapcsolódó szabályok szerint kezeli.
A kifizetőnek már az osztalékelőleg átadásakor meg kell állapítania és le kell vonnia az alkalmazandó személyi jövedelemadót.
Az osztalékelőleg és az abból levont adó ugyanakkor a kifizetés évére vonatkozó személyijövedelemadó-bevallásban még csak tájékoztató adatként jelenik meg. A végleges osztalékot abban az évben kell bevallani, amelyben az osztalékot megállapító éves beszámolót elfogadják.
A korábban levont és megfizetett adó természetesen beszámítható a végleges osztalék után fennálló adókötelezettségbe.
A 08-as bevallásban két alkalommal jelenhet meg ugyanaz a folyamat
Az osztalékelőleghez kapcsolódó adatokat nem elegendő egyetlen alkalommal feltüntetni a havi adó- és járulékbevallásban.
Az első adatszolgáltatásra az osztalékelőleg tényleges kifizetésekor kerül sor.
A második bevallási pont akkor következik be, amikor a társaság elfogadja az éves beszámolót, és az előleg teljes egészében vagy részben végleges osztalékká válik.
Ez nem ugyanannak a jövedelemnek a kétszeres megadóztatását jelenti. Az első bevallás az előleg átadását, a második pedig annak végleges jogcímét és elszámolását rögzíti.
A könyvelésben ezért pontosan össze kell kapcsolni a korábbi kifizetést, a levont adót és a később jóváhagyott osztalékot.
Az osztalékká váló összeg után nincs kamatkedvezmény
Az osztalékelőleg kifizetése és a következő beszámoló elfogadása között hosszabb idő is eltelhet. Ebben az időszakban a magánszemély úgy használhatja az összeget, hogy az még nem minősül véglegesen jóváhagyott osztaléknak.
Az szja-törvény erre az esetre külön mentesítő rendelkezést tartalmaz.
Nem kell kamatkedvezményből származó jövedelmet megállapítani az osztalékelőleg azon része után, amely a kifizetést követően elfogadott első éves beszámoló alapján osztalékká válik.
A mentesség tehát nem minden kifizetett összegre vonatkozik automatikusan. Kizárólag arra a részre alkalmazható, amelyet a beszámoló alapján ténylegesen osztalékként jóváhagytak.
A visszafizetendő összeg kamatmentes kölcsönné alakul
Más a helyzet azzal az összeggel, amelyet a következő éves beszámoló alapján nem lehet osztalékként elszámolni.
Adózási szempontból úgy kell tekinteni, hogy a magánszemély ezt az összeget a társaságtól kapott kamatmentes kölcsönként használta.
A kölcsönnyújtás időpontjának ilyenkor nem a beszámoló elfogadásának napja, hanem az osztalékelőleg eredeti kifizetési időpontja számít.
Ennek következtében a kamatkedvezmény vizsgálatát visszamenőleg, az előleg átadásának napjától kell elvégezni.
A szabályozás mögötti logika szerint a tag olyan pénzügyi előnyhöz jutott, amelyért egy piaci kölcsön esetén kamatot kellett volna fizetnie.
A kamatkedvezmény számítása a jegybanki alapkamathoz igazodik
A kamatkedvezményből származó jövedelmet fő szabály szerint a jegybanki alapkamat öt százalékponttal növelt mértékével kell kiszámítani.
Ha a kifizető hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy az adott ügyletnél a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb lenne, a számítás során az alacsonyabb piaci kamat is alkalmazható.
A kamatkedvezmény lényegében a törvény alapján számított kamat és a magánszemély által ténylegesen megfizetett kamat különbsége.
Mivel az osztalékelőlegként átadott összeget általában kamatmentesen használja a tag, a számított kamat teljes összege kamatkedvezménynek minősülhet.
A számítás alapja mindig az a követelés, amely a társaságnak a magánszeméllyel szemben fennáll.
A visszafizetés időpontja lezárja a kamatkedvezmény időszakát
Ha a magánszemély az osztalékká nem vált összeget még ugyanabban az adóévben visszafizeti, a kamatkedvezményt a kifizetés napjától a visszafizetésig terjedő időszakra kell meghatározni.
Az ehhez kapcsolódó adót a társaságnak a visszafizetést követő hónap 12. napjáig kell teljesítenie.
Amennyiben az összeg az adóév végén még fennálló tartozásnak minősül, az adott évre jutó kamatkedvezményt év végéig kell kiszámítani.
Ha a tag a következő évben sem fizeti vissza a tartozást, az új adóévben ismét meg kell határozni az arra az időszakra jutó kamatkedvezményből származó jövedelmet.
A kötelezettség tehát mindaddig újratermelődik, amíg a magánszemély vissza nem fizeti az összeget, vagy a társaság más módon le nem zárja a követelést.
A közterheket a társaság viseli
A kamatkedvezményből származó jövedelemhez kapcsolódó adófizetési kötelezettség a kifizetőt, vagyis az osztalékelőleget korábban folyósító társaságot terheli.
A társaságnak a kamatkedvezményből származó jövedelem után a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény alapján 13 százalékos szociális hozzájárulási adót is fizetnie kell.
A vissza nem fizetett osztalékelőleg ezért nemcsak követelést eredményez a társaság könyveiben, hanem évről évre további adóterhet is okozhat.
Különösen nagy összegű előlegnél vagy hosszabb visszafizetési időszaknál a kamatkedvezményhez kapcsolódó közteher már érzékelhető kiadást jelenthet a vállalkozásnak.
Az elengedett tartozás egyéb jövedelemmé válik
A társaság dönthet úgy is, hogy nem követeli vissza az osztalékká nem vált előleget, hanem elengedi a magánszemély tartozását.
Ebben az esetben az elengedett összeg már nem osztalékként, hanem a magánszemély egyéb jövedelmeként válik adókötelessé.
A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a társaság meghozza a visszafizetési kötelezettség elengedéséről szóló döntést.
A kifizetőnek az egyéb jövedelemre irányadó szabályok alapján kell megállapítania az adóelőleget. A fizetendő összeg meghatározásakor figyelembe kell venni az osztalékelőleg kifizetésekor már levont adót is.
Ez megakadályozza, hogy ugyanazon összeg után változatlan formában kétszer történjen adólevonás.
Az elengedésig kamatkedvezménnyel is számolni kell
A tartozás elengedése nem szünteti meg visszamenőleg azt a körülményt, hogy a magánszemély egy meghatározott időszakon keresztül kamatmentesen használta a társaság pénzét.
Az osztalékelőleg kifizetésének napjától a követelés elengedéséig terjedő időszakra ezért kamatkedvezményből származó jövedelmet is meg kell állapítani.
Az elengedés napján tehát két eltérő adózási jogcímet kell kezelni:
- a korábbi időszakra jutó kamatkedvezményből származó jövedelmet;
- az elengedett követelés miatt keletkező egyéb jövedelmet.
A két tétel összekeverése hibás bevalláshoz és pontatlan könyvelési elszámoláshoz vezethet.
Az eredeti kifizetést általában nem kell önellenőrizni
Ha a beszámoló alapján az osztalékelőleg egy része vagy egésze nem válik osztalékká, önmagában emiatt általában nincs szükség a korábbi bevallás önellenőrzésére.
Az előleg kifizetése ugyanis ténylegesen megtörtént, és azt a társaság a kifizetéskor fennálló helyzetnek megfelelően szerepeltette a bevallásában.
A később keletkező visszafizetési kötelezettséget, kamatkedvezményt vagy egyéb jövedelmet az esemény bekövetkezésének megfelelő időszakában kell elszámolni.
Önellenőrzés akkor merülhet fel, ha nem a későbbi gazdasági esemény változtatja meg a helyzetet, hanem már az eredeti bevallás is hibás vagy hiányos volt.
A pontos nyilvántartás többféle adókockázatot megelőzhet
Az osztalékelőleg kezelése során nem elegendő kizárólag a kifizetés napjára koncentrálni. A társaságnak a teljes folyamatot nyomon kell követnie a közbenső mérlegtől a következő beszámoló elfogadásáig, majd szükség esetén a visszafizetésig vagy a követelés elengedéséig.
A dokumentációban célszerű elkülönítetten megőrizni:
- a közbenső mérleget;
- az ügyvezető javaslatát;
- a felügyelőbizottság jóváhagyását, ha működik ilyen szerv;
- a taggyűlés határozatát;
- a kifizetés bizonylatait;
- a levont adó adatait;
- a következő éves beszámolót;
- az osztalékról szóló határozatot;
- a visszafizetés vagy az elengedés dokumentumait;
- a kamatkedvezmény számítását.
A megfelelő nyilvántartás azért is lényeges, mert ugyanaz a kifizetés a folyamat különböző szakaszaiban eltérő jogcímen jelenhet meg.
Először osztalékelőleg, később végleges osztalék, visszafizetendő követelés vagy akár egyéb jövedelem is lehet belőle. Az osztalékelőleg tehát nem lezárt pénzkivét, hanem olyan átmeneti kifizetés, amelynek végleges adózási kezelése csak a következő beszámoló elfogadásakor válik egyértelművé.
