Jelentősen kibővülhet az Európai Unió karbonvámrendszere. Az uniós tagállamok pénzügyminiszterei elfogadták azt a tárgyalási álláspontot, amely szerint a jelenleg elsősorban nyersanyagokra és energiaintenzív alapanyagokra alkalmazott szabályokat több feldolgozott termékre is ki kellene terjeszteni.
A változás olyan árukat is érinthet, amelyek előállítása során jelentős mennyiségű vasat, acélt vagy alumíniumot használnak fel. A tervezett terméklistán egyebek mellett háztartási gépek, ipari berendezések, mezőgazdasági gépek, emelő- és anyagmozgató eszközök, valamint különböző járműalkatrészek is megjelennek.
A szabályozás közvetlenül elsősorban az Európai Unión kívülről importáló vállalkozásokat érintheti. Közvetett hatása azonban a kereskedőknél, gyártóknál, beszállítóknál és végső soron a fogyasztói árakban is megjelenhet.
A karbonvám 2026 eleje óta teljes rendszerben működik
A karbonvám hivatalos neve karbonintenzitást ellensúlyozó mechanizmus, angol rövidítése CBAM.
A rendszer célja, hogy az Európai Unióba behozott, jelentős szén-dioxid-kibocsátással előállított termékek ne kerüljenek versenyelőnybe az uniós gyártású árukkal szemben.
Az Európai Unión belül működő nagy ipari vállalatoknak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer alapján fizetniük kell a termelésükhöz kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás után. Az unión kívüli gyártókra azonban nem feltétlenül vonatkozik hasonló kötelezettség.
Ez azt eredményezheti, hogy az importtermék alacsonyabb költséggel készül, miközben az előállítása jelentősebb környezeti terheléssel jár.
A CBAM ezt a különbséget próbálja kiegyenlíteni. Az importőrnek az áru előállításához kapcsolódó kibocsátás alapján karbonköltséget kell viselnie, figyelembe véve azt is, hogy a származási országban fizettek-e már hasonló díjat.
A rendszer átmeneti időszaka után a pénzügyi kötelezettségekkel együtt járó teljes működés 2026. január 1-jén kezdődött meg.
A jelenlegi szabályozás főként alapanyagokat érint
A jelenlegi CBAM-rendszer több, jelentős kibocsátással járó ágazat termékeire terjed ki.
Ide tartozik többek között:
- a vas és az acél;
- az alumínium;
- a cement;
- a műtrágya;
- a hidrogén;
- a villamos energia.
A szabályozás eddig elsősorban a nyersanyagokra és az alapvető ipari termékekre összpontosított. Ez azonban egy újabb problémát hozott létre.
Ha például egy unión kívüli vállalkozás acélt exportál az EU-ba, az import a karbonvám hatálya alá kerülhet. Ha viszont ugyanebből az acélból még az unión kívül elkészítenek egy gépet vagy más feldolgozott terméket, az áru jelenleg könnyebben kikerülhet a rendszerből.
Ez arra ösztönözheti a gyártást, hogy az alapanyag helyett egy magasabb feldolgozottságú terméket hozzanak be az Európai Unióba.
A feldolgozott termékek importja is bekerülhet a rendszerbe
A tagállamok által elfogadott álláspont szerint a karbonvámot olyan feldolgozott árukra is ki kell terjeszteni, amelyek jelentős mennyiségű acélt vagy alumíniumot tartalmaznak.
A részletes tanácsi szöveg számos vámtarifaszámot sorol fel. A lehetséges új termékkörbe tartozhatnak például:
- mosógépek és egyes mosógépalkatrészek;
- háztartási szárítógépek;
- hűtő- és fagyasztóberendezések;
- egyes mezőgazdasági és erdészeti gépek;
- emelő- és szállítóberendezések;
- futószalagok és anyagmozgató rendszerek;
- ipari kemencék és öntészeti berendezések;
- motorok, generátorok és transzformátorok;
- különböző gépalkatrészek;
- egyes gépjárművekhez használt tengelyek, kipufogók és más alkatrészek.
A felsorolás még nem tekinthető véglegesnek. Az Európai Parlament a saját álláspontjában módosíthatja a termékkört, majd az uniós intézményeknek közös szövegben kell megállapodniuk.
Az érintett vállalkozásoknak ezért nem egy általános terméknév, hanem a konkrét vámtarifaszám alapján kell majd ellenőrizniük, hogy az importált áru bekerült-e a karbonvám alá.
A változás az európai feldolgozóipart védené
A bővítés egyik célja az európai gyártók versenyhelyzetének javítása.
Egy uniós gépgyártó a felhasznált acél vagy alumínium előállításához kapcsolódó karbonköltséget közvetlenül vagy az alapanyag árába beépítve megfizeti. Az unión kívüli versenytársa ugyanakkor olyan országban is gyárthat, ahol az ipari kibocsátás kevésbé szigorúan szabályozott.
Ha csak az alapanyag behozatala tartozik a CBAM alá, a késztermék importja pedig nem, akkor az európai gyártó hátrányba kerülhet.
A szabályok kiterjesztése ezt a különbséget csökkentené. A karbonköltség nemcsak az importált nyersanyagnál, hanem az abból előállított egyes termékeknél is megjelenne.
Ez ugyanakkor az importtermékek árának növekedésével is járhat, különösen akkor, ha a külföldi gyártó magas kibocsátású technológiával dolgozik, és a saját országában nem fizet érdemi karbonárat.
Az importőröknek részletesebb beszállítói adatokra lehet szükségük
A CBAM teljesítéséhez nem elegendő annak ismerete, hogy a termék melyik országból érkezik.
Az importőrnek az áru előállítása során keletkezett kibocsátásról is adatokat kell beszereznie. Ehhez együtt kell működnie a külföldi gyártóval, valamint megfelelően ellenőrizhető dokumentációra lehet szüksége.
A feldolgozott termékeknél ez különösen összetett feladat lehet. Egy ipari berendezés vagy háztartási gép több száz alkatrészt tartalmazhat, amelyek különböző beszállítóktól és több országból származnak.
A vállalkozásoknak várhatóan tisztázniuk kell majd:
- melyik gyártóüzemben készült az áru;
- milyen acél- és alumíniumtermékeket használtak fel;
- milyen technológiával történt az előállítás;
- mekkora kibocsátás kapcsolódik a termékhez;
- fizettek-e karbonárat a származási országban;
- megfelelően hitelesíthetők-e a beszállítótól kapott adatok.
Azok a cégek, amelyek csak egy közvetítő kereskedőtől vásárolnak, különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha nincs közvetlen kapcsolatuk a tényleges gyártóval.
A szabályok megkerülését is szigorúbban ellenőriznék
Az Európai Unió nemcsak a terméklista bővítését tervezi, hanem új visszaélésellenes intézkedéseket is bevezetne.
Kockázatot jelenthet például, ha egy harmadik ország gyártói kizárólag a legalacsonyabb kibocsátással előállított termékeket exportálják az EU-ba, miközben teljes termelésük kibocsátása valójában nem csökken.
Ez papíron kedvező kibocsátási adatot eredményezhet, de nem jár valódi ipari dekarbonizációval.
A tervezet alapján a Bizottság beavatkozhatna, ha megtévesztő vagy visszaélésszerű gyakorlatot észlel. A magas kockázatú vállalkozások jelentéseit részletesebben ellenőrizhetnék, és a rendszerbe a gyártás során keletkező, felhasználás előtti fémhulladék egy része is bekerülhetne.
A cél annak megakadályozása, hogy a kibocsátási adatok átcsoportosításával, mesterségesen kialakított kereskedelmi útvonalakkal vagy a termék besorolásának megváltoztatásával csökkentsék a fizetendő karbonköltséget.
A kivételeket csak rendkívüli helyzetben engednék
A javaslat lehetőséget biztosítana arra, hogy súlyos és előre nem látható piaci helyzetben egyes termékeket átmenetileg kivegyenek a CBAM hatálya alól.
A Tanács ugyanakkor szigorú feltételekhez kötné ezt a lehetőséget.
A kivételhez igazolni kellene, hogy:
- rendkívüli és váratlan esemény történt;
- az esemény súlyos kárt okoz az uniós belső piacon;
- enyhébb intézkedéssel nem kezelhető a probléma;
- az ideiglenes mentesség nem növeli jelentősen a karbonkibocsátás áthelyezésének veszélyét.
Az egyik meghatározott szempont szerint akkor lehetne tartós áremelkedésről beszélni, ha egy importfüggő termék átlagos importára legalább hat hónapon keresztül több mint 50 százalékkal meghaladná az előző tíz év átlagát.
Az ideiglenes mentesség legalább egy teljes naptári évre szólhatna, de ugyanazon rendkívüli körülmény alapján legfeljebb két évig maradhatna fenn.
Ez azt jelenti, hogy a karbonvám felfüggesztése nem válhatna egyszerű árcsökkentő eszközzé. Valódi, súlyos piaci zavar esetén lehetne alkalmazni.
A bővítés nem lép azonnal hatályba
A most elfogadott dokumentum a tagállamok közös tárgyalási álláspontja. Nem jelent azonnali új kötelezettséget a vállalkozások számára.
Az Európai Parlamentnek először el kell fogadnia a saját álláspontját. Ezt követően kezdődhetnek meg a Tanács, a Parlament és az Európai Bizottság közötti egyeztetések.
Az uniós intézmények célja, hogy 2026 végéig megállapodjanak a végleges szabályokról.
A terméklista, az alkalmazási időpont és egyes technikai részletek ezért még változhatnak.
Az érintett importőröknek azonban már most érdemes figyelniük a folyamatot, különösen akkor, ha az Európai Unión kívülről jelentős acél- vagy alumíniumtartalmú késztermékeket hoznak be.
A magyar vállalkozásoknak a vámtarifaszámokat kell áttekinteniük
A változás elsősorban azokat a magyar cégeket érintheti, amelyek harmadik országból importálnak gépeket, berendezéseket, alkatrészeket vagy háztartási eszközöket.
A felkészülés első lépése az importált termékek pontos vámtarifaszámának áttekintése lehet.
Ezt követően célszerű megvizsgálni:
- mely termékek tartalmaznak jelentős mennyiségű acélt vagy alumíniumot;
- mely beszállítók képesek hiteles kibocsátási adatokat szolgáltatni;
- rendelkeznek-e a szerződések megfelelő adatszolgáltatási előírásokkal;
- kialakították-e a CBAM-adatok belső nyilvántartását;
- milyen költségnövekedéssel járhat a szabályok bővítése;
- át kell-e alakítani a beszerzési vagy árazási folyamatokat.
A karbonvám nem hagyományos vám, amelynek mértéke egyszerűen leolvasható egy táblázatból. A tényleges teher a termékbe épülő kibocsátástól, a kibocsátási adatok minőségétől és a származási országban már megfizetett karbonártól is függhet.
A beszállítói együttműködés egyre fontosabbá válik
A CBAM kiterjesztése tovább erősítheti azt a folyamatot, amelyben az importőröknek már nemcsak az árat és a szállítási határidőt kell ismerniük.
Egyre nagyobb jelentőséget kap:
- a gyártás helye;
- az alkalmazott energiaforrás;
- a felhasznált alapanyag eredete;
- a termelés kibocsátási adata;
- a beszállítói dokumentáció megbízhatósága.
A megfelelő adatokat biztosító, alacsonyabb kibocsátással termelő beszállítók versenyelőnybe kerülhetnek. Azok a gyártók viszont, amelyek nem tudnak hiteles információt adni, magasabb karbonköltséget vagy akár üzleti kapcsolatuk elvesztését is kockáztathatják.
A karbonvám így a beszerzési döntéseket is átalakíthatja. Bizonyos esetekben egy drágább, de alacsonyabb kibocsátású és jobban dokumentált termék összességében kedvezőbb választássá válhat.
A végleges szabályozásra még várni kell
A Tanács döntése fontos lépés, de még nem zárja le a jogalkotási folyamatot.
A vállalkozásoknak ezért egyelőre nem kell a teljes terméklistát végleges kötelezettségként kezelniük. Ugyanakkor érdemes azonosítani azokat az importokat, amelyek könnyen bekerülhetnek a bővített CBAM-rendszerbe.
A korai felkészülés különösen azoknál a cégeknél lehet indokolt, amelyek hosszú távú beszállítói szerződésekkel, nagy készletekkel vagy összetett nemzetközi ellátási lánccal dolgoznak.
A karbonvám kiterjesztése ugyanis nem pusztán újabb adminisztrációt jelenthet. Hatással lehet a beszerzési árakra, a szerződéses feltételekre, a beszállítók kiválasztására és az uniós piacon értékesített termékek végső árára is.
