Céges üdülőkben nyújtott kedvezményes üdülés adózási szabályai

A munkáltatók egy része saját tulajdonú vagy bérelt üdülőjében kedvezményes üdülési lehetőséget biztosít a dolgozóinak, családtagjaiknak, sőt sokszor nyugdíjba vonult korábbi munkavállalóiknak is. Cikkünk áttekinti, hogyan kezelik a jogszabályok és az adózási előírások az ilyen céges üdültetés keretében nyújtott kedvezményes szolgáltatásokat Magyarországon.

Kik jogosultak a céges üdültetésre?

Jogosultak köre: A kedvezményes üdülési juttatás általában csak annak jár, aki a cégnél munkaviszonyban áll, vagy közvetlenül nyugdíjazása előtt állt munkaviszonyban az adott vállalkozással. A kedvezményt tehát tipikusan a jelenlegi munkavállalók, illetve a frissen nyugdíjba vonult volt dolgozók vehetik igénybe. Az ő közeli hozzátartozóik – például házastárs, gyermek – csak közvetetten, az érintett munkavállaló (vagy nyugdíjas) “jogán” és az ő döntésével élhetnek a lehetőséggel azt jelenti, hogy a családtagok önállóan nem, csak a jogosult dolgozóval együtt vagy az ő jóváhagyásával üdülhetnek a céges üdülőben.

Példa: Egy cég üdülőjét a dolgozó és családja használhatja. A dolgozó felesége és gyermekei is elmehetnek a céges üdülőbe nyaralni, de kizárólag azért, mert a dolgozó mint jogosult személy viszi őket magával vagy átengedi nekik a saját üdülési lehetőségét. Ha a dolgozó már nyugdíjba ment, de korábban a cégnél dolgozott, ugyanez a kedvezmény őt is megilleti – a cég sokszor a nyugdíjasait is visszavárja üdülni.

Szokásos piaci ár és a kedvezmény mértéke

A céges üdülő működtetését külön kormányrendelet szabályozza. A 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet kimondja, hogy az ilyen nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely (tehát a céges üdülő) által nyújtott szolgáltatás díját a szolgáltatónak nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül kell megállapítania, forintban. Ez lényegében azt jelenti, hogy a cég az üdülőben a szállás díját csak önköltségi alapon, legfeljebb minimális fenntartási költségtérítéssel határozhatja meg, profitorientált árazás nélkül.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) ezt a speciális árat szokásos piaci árnak ismeri el. Fontos következmény: az üdülési szolgáltatást igénybe vevő magánszemélynél csak akkor keletkezik adóköteles jövedelem, ha ingyen vagy a fenti módon megállapított szokásos piaci ár alatt jut hozzá a szolgáltatáshoz. Vagyis ha a dolgozó (vagy nyugdíjas) a cég üdülőjében a hivatalosan meghatározott díjat megfizeti, akkor nem kap olcsóbban a piaci értéknél, így nem keletkezik adóköteles juttatása. Amint viszont a cég engedményt ad ebből az árból, vagy teljesen ingyen biztosítja az üdülést, az ár alatti rész mint kedvezmény a magánszemély jövedelmének minősül.

Példa: A cég számításai szerint egy hét üdülés önköltségi (nyereség nélküli) ára az üdülőben 100 000 Ft. Ezt tekintjük szokásos piaci árnak. Ha a dolgozó ezért az üdülésért 100 000 Ft-ot fizet, nincs adóztatható jövedelme. Ha azonban például csak 40 000 Ft-ot kér tőle a cég, akkor 60 000 Ft értékű kedvezményt kapott – ez lesz az adó szempontjából figyelembe vett juttatás.

Milyen jogcímen adózik a juttatás?

Az Szja törvény egyik alapelve, hogy egy adott bevétel adójogi jogcímét az határozza meg, milyen jogviszonyból fakadóan kapja azt a magánszemély. Magyarul: mindig meg kell nézni, milyen kapcsolat van a juttató és a magánszemély között, és miért kapja a juttatást. Ennek alapján egy kedvezményes üdültetés formájában kapott juttatás adózását is az dönti el, hogy a cég és a magánszemély között mi a viszony.

Munkaviszony esetén munkabérnek minősül: Ha a kedvezményben részesülő személy munkavállalója a cégnek (azaz fennálló munkajogi jogviszony alapján jut a kedvezményhez), akkor a juttatás a munkaviszonyból származó jövedelmének tekintendő. Az Szja tv. 24. § értelmében a munkaviszonyból származó jövedelem a nem önálló tevékenységek közé tartozik, így a kapott kedvezmény úgy adózik, mintha munkabér lenne. Ez igaz akkor is, ha a dolgozó családtagja veszi igénybe az üdülést, hiszen a lehetőséget a dolgozó jogviszonya révén kapják – ilyenkor is a dolgozónál keletkezik az adóköteles jövedelem. Tehát aktív munkavállalóknál a kedvezményes üdülési juttatás a bérjövedelem kategóriájába esik.
Nyugdíjasnál egyéb jövedelem: Ha a kedvezményt egy olyan magánszemély élvezi, aki már nyugdíjba vonult és nincs aktív munkaviszonyban a céggel, akkor a kapott kedvezmény az ő egyéb jövedelmének minősül. Ebbe a kategóriába kerül minden olyan bevétel, ami nem tartozik sem munkaviszonyból származó, sem önálló tevékenységből (vállalkozásból) származó jövedelemhez. A volt dolgozó tehát nyugdíjasként nem munkabért kap, hanem egyéb összevonandó jövedelmet szerez a kedvezmény révén.

Miért lényeges a jogcím? Azért, mert ettől függ, milyen adókat és esetleg járulékokat kell utána fizetni, és kinek a kötelezettsége azt megtenni. Az Szja törvény ezzel kapcsolatos rendelkezése egyértelmű: a juttatás amiatt adható az érintettnek, mert a korábbi vagy jelenlegi munkaviszonya révén jogosult rá, ezért az adófizetési kötelezettség is ennek megfelelően alakul.

Munkavállalók adó- és járulékfizetése

Ha a kedvezményt egy aktív dolgozó kapja (vagy az ő hozzátartozója használja ki), akkor a juttatás összege munkabérként viseli a közterheket. Ez több feladatot ró a munkáltatóra és hatással van a munkavállaló nettó jövedelmére is:

Személyi jövedelemadó: A kedvezménnyel szerzett összeg a dolgozó összevonandó jövedelmének része lesz, és a szokásos 15% személyi jövedelemadó terheli. Mivel munkabérnek minősül, a törvény előírja, hogy az adóelőleget a kifizetőnek (jelen esetben a munkáltatónak) kell megállapítania és levonnia. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a cég kiszámítja a juttatás szokásos piaci értékét (pl. az ingyenes vagy kedvezményes üdülés miatt keletkező 60 000 Ft-ot a fenti példában), és ennek megfelelő adóelőleget von le a munkavállaló béréből a kifizetés hónapjában. Így a dolgozó fizetendő adóját a munkáltató “előlegezi meg” a NAV felé, a dolgozó béréből történő levonással.
Járulékok és egyéb közterhek: Mivel a juttatás bérjövedelemként adózik, ugyanúgy meg kell utána fizetni a társadalombiztosítási járulékot (a jelenlegi szabályok szerint 18,5% a munkavállalót terhelő tb-járulék) és a szociális hozzájárulási adót (a munkáltatót terhelő szocho, 13%). A “munkabérként viselt közterhek” kifejezés magába foglalja, hogy a kedvezmény értékét hozzá kell adni a bérhez a járulékok számításánál is. Tehát a cégnek az adott juttatás után be kell vallania és meg kell fizetnie az előírt szochót, a dolgozó béréből pedig le kell vonni a 18,5% egyéni tb-járulékot is – ugyanúgy, mintha azt az összeget bérként kapta volna meg. Így a dolgozó nyugdíj- és egészségbiztosítása szempontjából is rendezett a juttatás, hiszen utána is történt járulékfizetés.

Praktikus tudnivaló: A munkáltatónak adminisztratív teendői is vannak: a kedvezmény összegét szerepeltetnie kell a havi ’08-as bevallásában a megfelelő jogcímű jövedelemként, és a dolgozó év végi adó- és járandóságigazolásán is fel kell tüntetni, hogy mennyi volt az ilyen formában szerzett jövedelem és mennyi adót, járulékot vontak le utána.

Nyugdíjas kedvezményezettek adózása

Ha a céges üdülési kedvezményt egy nyugdíjas, volt munkavállaló veszi igénybe, akinek már nincs aktív munkaviszonya a céggel, akkor – ahogy említettük – a juttatás az ő egyéb jövedelmének számítja. Ilyenkor a kifizető (a cég) ugyanúgy köteles megállapítani az adóelőleget, mint bér esetén, de mivel a nyugdíjas nem kap a cégtől rendszeres fizetést, nincs miből levonni ezt az előleget. Hogyan rendeződik akkor az adó? A szabályok erre is kitérnek:

Adóelőleg megállapítása és igazolása: A cégnek ki kell számítania, hogy mekkora összegű kedvezményt juttatott (pl. szintén a 60 000 Ft a példánkban), és ennek 15%-át, azaz jelenleg 9 000 Ft-ot kellene adóelőlegként levonni. Mivel ezt nem tudja levonni (a nyugdíjas nem áll alkalmazásában, nem utal neki bért), a cég egy igazolást állít ki a nyugdíjas részére. Ezen az igazoláson fel kell tüntetni az adóköteles bevétel összegét és azt is, hogy mennyi adóelőleget nem vontak le belőle. Emellett a cég jelzi a nyugdíjasnak, hogy az előleg meg nem fizetett részét neki magánszemélyként kell rendeznie, főszabály szerint a negyedévet követő hónap 12. napjáig. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ha például júliusban üdült kedvezményesen, akkor a július-szeptember negyedév után, október 12-ig be kell fizetnie a 9 000 Ft adót a NAV-nak. A cégnek párhuzamosan az adóhivatal felé is adatszolgáltatást kell tennie arról, hogy mennyi adóelőleget nem vont le– így a NAV is tud az esetről.
Bevallás és befizetés a nyugdíjas oldalán: A nyugdíjas magánszemélynek az igazolás alapján be kell fizetnie a megjelölt adóelőleg-összeget a NAV-nak. Ezt megteheti azonnal, de legkésőbb az adott negyedév utáni következő hónap 12-éig. Ha ez elmaradna, akkor legkésőbb az éves személyi jövedelemadó bevallásában mindenképp rendeznie kell a dolgot, hiszen a NAV is látja az adatot. Fontos kiemelni, hogy a nyugdíjasnak nem kell megnövelnie ezt az összeget semmilyen 1,18-as szorzóval vagy más módon – mivel összevonandó jövedelemről van szó, egyszerűen a 15% adót kell megfizetni utána (az adóelőleg ugyanúgy 15%, mint a végső adó).
Járulék és szocho: A nyugdíjas nem minősül biztosítottnak a Tbj. 6. § alapján, így a juttatása nem visel 18,5% társadalombiztosítási járulékot. Ez értelemszerű, hiszen ő már nyugdíjat kap az államtól, nem vonnak tőle nyugdíjjárulékot, és egészségügyi szolgáltatási járulékot sem kell fizetnie a nyugdíjas státuszú személyeknek. Ugyanakkor felmerül a szociális hozzájárulási adó (szocho) kérdése: jelen szabályozás szerint, ha egy kifizető egyéb jövedelmet juttat, általában a 13% szochót is meg kell fizetnie utána. A nyugdíjasok foglalkoztatására speciális mentességek vonatkoznak, de ezek tipikusan a munkaviszonyban álló nyugdíjasokra vonatkoznak. Amennyiben a cég volt dolgozó nyugdíjasának nyújt kedvezményt, álláspontunk szerint a cégnek a juttatás után is meg kell fizetnie a szochót – hiszen ebben az esetben a juttatás nem minősül béren kívüli cafeteriaelemnek, hanem egyéb jövedelem. (Ezt érdemes figyelembe venni a költségek tervezésekor.) Jó hír viszont, hogy a nyugdíjas magánszemélyt semmilyen levonás nem terheli – ő csupán a 15% személyi jövedelemadót fizeti meg, és ezzel le is tudta az összes adóterhét.

A munkáltató teendői és kockázatai

Árazás dokumentálása: A munkáltatónak célszerű írásban rögzítenie, hogyan kalkulálja ki a nyereség nélküli árat az üdülőben. Ezt alátámaszthatja például az üdülő fenntartási költségeinek kimutatásával, évi bontásban egy vendégéjszakára eső költség meghatározásával. Ez lesz a szokásos piaci ár. Ha a NAV ellenőrzi az üdülési juttatás adózását, biztosan megvizsgálja, hogy megfelelően lett-e megállapítva ez az ár, és nem túl alacsony-e. Fontos: ha a cég túl alacsony díjat szab meg (például nyilvánvalóan nem fedezi a rezsit sem), azt kockáztatja, hogy a hatóság nem fogadja el piaci árnak, és akár a teljes összeget juttatásnak minősítheti visszamenőleg.

Nyilvántartás a jogosultságról: Mivel a jogszabály kiköti, hogy csak a cég dolgozói, közreműködő tagjai, illetve onnan nyugdíjazottak (valamint családtagjaik) üdülhetnek az ilyen üdülőben, a cégnek érdemes nyilvántartást vezetnie arról, hogy kik és milyen jogcímen vették igénybe az üdülőt. Például egy belső szabályzatban rögzíthető, hogy évente egyszer minden munkavállaló x napra jogosult igénybe venni, nyugdíjasoknál hasonló feltételekkel. Így védhető, hogy valóban csak az arra jogosultak kapták a juttatást.

Adóelőleg bevallása: A munkáltatónak a dolgozók esetében a szokásos módon, havi adó- és járulékbevallásában (’08-as nyomtatvány) szerepeltetnie kell a kedvezmény értékét mint bérjövedelmet, a levont adóelőleget és járulékokat is. Nyugdíjas esetén – bár levonni nem tudott – az adóelőleg-megállapítás tényét és a le nem vont összeget jelenteni kell a NAV felé. Ennek módja, hogy a ’08-as bevallásban a nyugdíjasnak kifizetett egyéb jövedelmet is fel kell tüntetni, és jelölni, hogy abból nem történt adólevonás. Emellett ki kell bocsátani az említett igazolást a nyugdíjas felé.

Kommunikáció a dolgozóval: Érdemes előre tájékoztatni a munkavállalókat, hogy a kedvezményes vagy ingyenes üdülés adókötelezettséget vonhat maga után. A gyakorlati tapasztalat, hogy sok dolgozó nincs ezzel tisztában, és meglepődhet, ha a fizetéséből utólag levonnak egy összeget az “üdülés miatt”. Egy közérthető tájékoztatóban le lehet írni, hogy pl. “a céges üdülő ingyenes használata a személyi jövedelemadó törvény értelmében adóköteles juttatás, mely után a cégnek adót és járulékot kell fizetnie, a dolgozó béréből adóelőleget vonunk le”. Ha a dolgozó ezt előre tudja, kevésbé okoz feszültséget a dolog. Nyugdíjasok esetén pedig fel kell hívni a figyelmüket, hogy önállóan kell gondoskodniuk az adó befizetéséről a megadott határidőig – nehogy az feledésbe merüljön.