A létesítő okirat szerepe
A gazdasági társaságok a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok szerint, létesítő okiratuk alapján kerülnek nyilvántartásba, és ezzel jönnek létre. A létesítő okirat jellemzően egy társasági szerződés, amely több tag közös akaratát rögzíti a társaság alapítására vonatkozóan. Egy egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság esetében viszont az alapító egyoldalú nyilatkozatot tesz, így ezt az okiratot alapító okiratnak nevezzük.
A részvénytársaságok esetén – az egyszemélyes változat kivételével – az alapítók közös megegyezése szükséges az alapszabály elfogadásához. A Ptk. ezen a terminológián nem változtatott, és az egyszemélyes részvénytársaság létesítő okiratát is alapszabályként nevezi meg (Ptk. 3:94. §).
A létesítő okirat alaki követelményei
A létesítő okirat az alapítók írásbeli nyilatkozata, amelyet személyesen vagy képviselőjük által kell aláírniuk. A dokumentumot jogász közreműködésével kell elkészíteni, és azt közokiratba vagy ügyvéd, illetve kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Az ügyvéd korábbi személyazonosság-ellenőrzési kötelezettségét a Ptk. már nem tartalmazza, de az ügyvédi törvény ezt továbbra is előírja.
Fontos újítás, hogy a jogtanácsosok közül csak a kamarai jogtanácsosok jogosultak a létesítő okirat ellenjegyzésére, ezt a 2017. évi LXXVIII. törvény XII. fejezete szabályozza (Ptk. 3:95. §).
A társaság tevékenységének helye
A létesítő okiratnak tartalmaznia kell a társaság székhelyét és – ha a központi ügyintézés helye ettől eltér – annak pontos címét is. Emellett fel kell tüntetni a bejegyzésre kért telephelyeket és fióktelepeket is (Ptk. 3:96. §).
A társaság tevékenységi köre
A társaság tevékenysége lehet engedélyköteles vagy képesítési követelményhez kötött. Engedélyköteles tevékenység esetén a társaság csak jogerős engedély birtokában kezdheti meg működését. Az engedély kizárólag a társaság nevére szólhat, függetlenül attól, hogy valamely tag rendelkezik-e a szükséges engedéllyel.
Képesítési követelmények esetén a társaság nem rendelkezhet a szükséges végzettséggel, így azt csak olyan személy végezheti, aki megfelelő képzettséggel rendelkezik, és a társaság jogviszonyában áll (Ptk. 3:97. §).
A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása
A tagok vagyoni hozzájárulási kötelezettségének elmulasztása automatikusan a tagsági viszony megszűnését eredményezheti. A késedelmes teljesítés esetén a tag kártérítési felelősséggel tartozik a társaság felé, amelyet a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint kell megítélni. A Ptk. kimondja, hogy a vagyoni hozzájárulás nem teljesítésére vonatkozó, tag számára kedvezőbb rendelkezések semmisnek minősülnek, mivel ezek a társasági hitelezők érdekeivel ellentétesek (Ptk. 3:98. §).
Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport)
A gazdasági társaságok esetében lehetőség van nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport) szolgáltatására is. Az apportált eszköznek vagyoni értékkel kell rendelkeznie, és nem lehet személyes közreműködés vagy szolgáltatás. A Ptk. kimondja, hogy apportként csak olyan követelés fogadható el, amelyet az adós elismert vagy jogerős bírósági ítélet megállapított.
A tagok felelőssége kiterjed arra az esetre is, ha az apport értékét túlértékelik. Ha egy tag közreműködött egy túlértékelt apport elfogadásában, akkor felelősséggel tartozik a társaság felé. A Ptk. egyértelműen rögzíti, hogy ez a felelősség a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint ítélendő meg. Mindezek célja a hitelezői érdekek védelme és a társasági vagyon valódiságának biztosítása (Ptk. 3:99. §).
Kapcsolódó joggyakorlat és uniós szabályozás
Az Európai Unió társasági jogi irányelvei – különösen a 2017/1132 irányelv – összhangban állnak a magyar szabályozással, és biztosítják a tőkevédelem megfelelő érvényesülését. A nemzetközi irányelvek előírják, hogy csak vagyoni értékkel bíró eszközök apportálhatók, és kizárják a személyes közreműködés vagy szolgáltatás apportként történő elfogadását.
